Jegyzetek

Minél több mindenhez ragaszkodom, annál "boldogtalanabb" vagyok.

***********************************************************************************

Engem, embert, a magam "súlya" mindig lefele húz. Isten mindig fölfele emel. Magamtól nem emelkedhetek és főleg nem úgy vagy annyira, ahogy vagy amennyire azt elképzelem, szeretném.

**********************************************************************************

Miközben az identitásommal kapcsolatos kérdésekkel bíbelődöm és próbálom felépíteni a magam emelvényeit, életem értelmét (stb.), mind ez idő alatt örök igazság van érvényben; Isten egy részecskéje vagyok a világban: Ez az identitásom lényege.
A részecske önállósulhat, de végül csak visszatér származási helyére.

**********************************************************************************

Valahányszor elbújok magam elől, mások elől félelemből, megfelelésből, elkerülésből, kényelemből, gerinctelenségből,..., nem vagyok itt. És Isten kérdi:" - Hol vagy?" Én meg magyarázkodom és alkudozom, hárítok: hogy a reklámok a felelősek, az időjárás vagy a gazdasági helyzet..."-Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem." (Mózes I, 3:12)
Igazából mikor vagyok itt? És itt lenni mit jelent egyáltalán, miben áll valójában?

**********************************************************************************

Ha nem tudok mit kezdeni gyengeségeimmel, megoldatlanságaimmal, akkor kitehetem őket "az ablakba"(Lássák, vegyék észre, kezdjenek mások vele valamit, akármit...).
Nyílásra hagyhatom az ajtót, hogy ha valaki lassabban halad el előtte és bepillant, észrevehesse.
Becsukhatom az ajtót és sóvárogva várakozhatok, hogy az első jött-mentnek, aki bekopog, rögvest a nyakába ugorhassak.
Kulcsra zárhatom az ajtót, besötétíthetek, sőt befalazhatom ezeket a nyílásokat.
Kié itt a felelősség?
A gyengeségekkel, életproblémával jó ha úgy bánok, mint a pitypanggal: figyelgetem, érintgetem, láncot fonok belőle, fejemre teszem és ezzel együtt tekintek magamra. Ha, pedig, megérett, akkor fogom és nagylelkűen, önkéntesen elfújom az Ég fele. Piszkálni, kimetszeni belőle értelmetlen. Kitéphetem gyökerestül akár, mégis a szél bármikor visszatéríthet hozzám egy-egy bóbitát, amely akkor kezd kihajtani, amikor éppen kedvező feltételeket észlel...

**********************************************************************************

Én az eszemmel, értelmemmel nem tudom megfejteni, hogy Isten mit akar, de a szívemmel érzem, hogy nem csupán albérletet keres nálam.