(most) MI VAN (?!)

  JELENLÉT    Hol keressem a megvilágosodást? Itt. Mikor nyerem el? Éppen most. De akkor miért nem érzem? Mert nem látsz. Mit kellene látnom? Semmit, csak nézz. Mire? Amire a szemed rápillant. Másként kell valahogy néznem? Nem, a közönséges nézés jó lesz. Nem úgy nézek állandóan? Nem. Miért nem? Mert ahozz, hogy láss jelen kell lenned. Többnyire valahol máshol vagy.   Anthony De Mello    

Meg akarod tudni, mi van…Meg akarod tudni az igazságot…nem is akármilyen igazságra áhítozol: a sokat emlegetett teljes igazságra. Egy igazság aztán nem elég, vagy egy idő után kevésnek tűnik és úgy érzed, távolabb van az igazság, nem erre volt szükséged, nem éred be ezzel a tudással.

Miért lenne ez fontos: tudni az igazságot, birtokolni a tudást, amikor meg sem tudod határozni egyértelműen a paramétereit, mibenlétét, jellegét…

Forrás:http://mexdeluxe.hu

A válasz, talán: Uralni akarod, felül akarsz emelkedni azon, amit  már megtapasztaltál, meg akarod tartani a meglévő tudásod és azzal fantáziálsz, hogy ha ezt megsokszorozod, ráhalmozol, akkor uralni fogod a helyzeted, eltűnnek kérdéseid stb. Akkor már nem a körülmények, világ, vélemény, elvárás, norma, divat, stressz, vallás, szerelem (stb.) irányít, hanem te ezeket bölcsen és elégtétellel szemléled valahonnan.

Na, most ha ezt újraolvasod magadnak, mit gondolsz, hol van ez a hely, állapot, nézőpont? Eszedbe juthat a halál állapota, az ú.n. megvilágosodás még itt testben a Földön vagy egyebek, esetleg eszelős képek.

Eddig a motivációról, “emberi természet”-ről.

Most pedig arról, hogy mit is teszel azért, hogy urald a helyzetet:

Odaigazítod magadhoz azt, amit látsz, tapasztalsz, olvasol a környezetből és fordítva, magad is igazítod hozzá, hogy elkerüld vagy lecsökkentsd a bántást. Amikor leporolod magadról a szerepeket, nyeléseket, meghasonulásokat, következetlenségeket (stb.), azt is piszokul intelligens módon kitalálod, hogy szerinted ez mire volt jó a te olvasatod, utad, haladásod, törekvéseid szempontjából. Ha optimista vagy, addig mérlegelsz, hogy egyenesen örülsz a bajnak és hálatelt szívvel gondolsz a sérelmekre, panaszra, mert úgy tekintesz rájuk: egy nemesebb cél érdekében edzenek téged. Ha aktív mozgatója, előidézője, protagonistája vagy a szóban forgó panasznak és ilyenképpen rendezed tovább magadban, akkor úton vagy a fele, hogy elhallgattasd a saját lelkiismeretedet egy szerinted nemesnek vélt cél érdekében: az Egó-d haladása, a Te előremeneteled, ami, hát, csak egy felszínes réteg az igazi Én-edből.

Tovább haladva azt veszed észre, hogy látszólag mintha az idő múltán ezek a “leckék”, tanulságok törlődnének, vagy legalábbis elszíntelenednek.

Te közben összeolvasol mindenféle – szerinted hasznos, izgalmas – anyagot és majdhogynem mindegyik tartalmával képes vagy azonosulni adott időben, örülsz is neki. Kétségkívül valamelyest működnek a szűrőberendezéseid, sőt valamilyen szinten el is raktározódnak anyagok, aztán valami különös dolog történik: Te elmész otthonról, kilépsz a raktárból, felkerekedsz ismét gyűjtögetni, aztán meg azon kapod magad, hogy gyakorlatban valahogy még mindig nem tudod, hogy MI VAN. 

Az, hogy mi van, az Titok. Én nem mondhatom meg, mi a titok. Ha megmondhatnám, nem lenne már titok. Nem az a titok, amit a The Secret leír, megfilmesít, bár szimpatikus sőt hasznos lehet. Ahogy az sem titok, amit úgy vezetsz fel a barátnődnek, hogy: “-Figyelj, tudsz titkot tartani?”

A szabad kőművesek is vonzó párhuzamokat, elméleteket, összefüggéseket és tanácsokat sorakoztathatnak fel az agyadnak, elmédnek.

Tudnod kell, a Titok nem az agyban villan fel, az a Szívbe ver gyökeret. Soha nincs kimondva, elmondva, leírva, mégis terjeszkedik, ha egyszerű “sémákhoz”(!?) térsz vissza. A sémák nem kívül tapinthatóak ki, kívül csupán tükröződésekkel találkozol: néha sikerül megpillantani a lényeges tükröződéseket.

Az hogy mi van, az Most van, mindig Most van.

Forrás:http://dryicons.com

Az a Most, amiben ezt olvasod máris nem az a Most, amiben én megéltem, tehát az már nincs is bizonyos értelemben. Ami nincs, azzal mért foglalkoznál, egyáltalán hogyan élhetnéd meg és főleg: miért tennél ilyet? Ráadásul az én általam megélt Most bár hasonlíthat a te Most-odra, mégis neked a Te Most-od a mankód.

A Most-ban (amit nem is szabadna megneveznem, hisz csak töredékét fejezi ki) sosem vagy egyedül: nem tőled való, mégis benne vagy, benne lehetsz. 

 

Kérlek, ne érts félre: keresésed hasznos lehet és szükségszerű, tanulnod kell, olvasnod is kell, menned, tenned és látnod is kell. A nehézségeket, panaszokat jó ha hálával és tanulási vággyal fogadod, de ne kapaszkodj az ezekről alkotott képeidhez (hiszen nem is egyedül te alkottad őket, ráhatással szülted meg őket).

Ha olvasol, egyszerű témába vágó olvasmányt olvass! Ha hiszel, higgy hát és hallgasd a harangot, lépj be a szentélybe, templomba és lehetőleg ne a neked megfelelő „hitgyüli”-t keresgéld!

            Ha azt hiszed, én itt „osztom az észt”, szóvirágokkal díszítem a semmit, legyen…, ahogy akarod. Mégse alkoss elhamarkodottan véleményt valamiről, amit esetleg nem kóstolgatsz rendszeresen. Inkább tedd félre ezt az egészet és légy jelen Most és valahányszor csak teheted.

Bármit teszel, tedd most és egyszerűsítsd le magadat és minden képzetedet. Ha ez tartósan sikerül, folytasd ezt az írást…!