én, te, Ő és a többiek

      

     Ülök és eltölt a boldogság, nem az a fajta, amelyet a csokitól vagy a közelgő fizetés-naptól szoktam érzékelni, egészen másik fajta öröm ez, mintha nem is lehetne ennek semmilyen konkrét alapját tetten érni: felnőtt fejjel egy feledésbe merült gyermeki állapotra emlékeztet, egyfajta létélmény.
Eszembe jut és megkérdezem magamtól, milyen gyakran élek meg ilyesmit...Nem szomorít el a válasz. Azért nem, mert Hála Istennek már látom hogy a korlátaimmal és a személyes történetemmel, képességeimmel kell együtt utaznom. Ez azért is értékes felismerés, mert vele párhuzamosan egyben fel is számolom a csapdát, amiben vergődtem: és pedig az a burkolt tudat vagy hamis vágy, hogy tökéletesnek kell lennem. E csapda fogságában hányszor viszonyultam "hamis részvéttel" a társaim iránt?! Hányszor "etettem" meg saját magammal, hogy nekem minden időben kiválóan meg kell felelnem, jelesre kell teljesítenem, csak azt kell mondanom, ami előbbre viszi a másikat vagy hogy én nem hibázhatok,mert azáltal magamat, utamat és más tényezőket is akadályozom. Mindezek rendben is volnának ha önmagukban csupán törekvés szintjén lettek volna jelen, de én határozottan összetévesztettem a törekvést a következménnyel, a kifejlettel, az állapottal. Ez hiba. Olyan, mintha azt mondanám, önmagam összetévesztem az Isten személyével.
        Ebbe a csabdába könnyen beleeshetsz Te is, különösen napjainkban és különösen abban az esetben ha olyan maszkírozott vagy nyílt, kívülről érkező üzeneteket hordozol magadban, mint pl. a '"-Tökéletlen vagy!: Ügyetlen vagy! Ezt sem vagy képes megcsinálni! Mihaszna kölök..., " stb
Ha ezt nem ismered fel időben (igazából sosem késő), az lehet a folytatás, hogy nem a saját utadat járod, hanem valaki másét, mások iránt sóvárogsz, akiket bár nem ismersz eléggé mégis hajlasz kijelenteni róluk, hogy nekik jobban megy, jobban csinálják, könnyű nekik stb. Ezenkívül a magad gyengeségeként (most már nevezhetem így) értelmezett perfekcionizmusod által másokat is félrevezethetsz, főleg ha tanácsokat osztogatsz életükre nézve, "okoskodsz" és azt a benyomást kelted, hogy te gyakorlatból, tapasztalatból és jó indulatból mondod ezeket-hát végülis ez az ú.n. hamis részvét.Senki nem mondhatja meg tisztán, hogyan legyen, ettől függetlenül persze beszélgetünk és együtt vizsgálódhatunk, de dönteni mindenkinek maga kell.A döntést pedig a Szívben kell meghozni, erre kell kérni a Lélek útmutatását, segítségét.


       Az Isteni Akarat nem áll olyan messze a saját vágyaimtól, hiszen a saját tiszta(!), belső(!), mély(!) vágyakozásaim is alapvetően tőle forráslanak. Teljes ragyogásában és teljes igazságában sosem nyilatkozik meg ez a Felső Akarat előttem, de elég ha az "itt és most"-ban lehető legjobb tudásom, akaratom szerint élek követve ezeket a vágyaimat, elképzeléseimet figyelembe véve a határaimat és a korlátaimat.Ha azért szenvedek, mert nem tudom, mi a dolgom, mi a mélyebb vonatkozása utamnak, feladatomnak, akkor máris szem elől tévesztettem, megfeledkeztem erről az egyszerű törvényszerűségről. És ha már törvényszerűségekről van szó, a legjobb és legegyszerűbb "mankó" az úton, az a Parancsolatokhoz való igazodás. Vannak egyetemes értékek, amelyek - bármennyire is változna világunk, társadalmunk, vagy mi - mindig is érvényesek és igazságosak maradnak, megállják a helyüket.
      Azt kívánom, azok az emberek, akikkel szemben néha hamis részvéttel voltam, kapják meg a szükséges segítséget, világosságot, bölcsességet Szív-beli döntéseik meghozatalára, hogy képesek legyenek saját útjukat járni és ne az enyémet vagy akárki másét, hiszen jóval közelebb állnak az Isten által megálmodott úthoz, mint bárki más járatához, vagy, mint azt gondolnák.
     Amikor csokit eszel, edd olyan örömmel, mint a gyermek és ne figyelj semmi másra. Amikor közeleg a fizetés-nap, örülj úgy, mint a gyerek és osztozz örömödben másokkal is, mint a gyermek. Amikor, pedig, szerepeidnek teszel eleget, ne feledd, hogy ne vidd túlzásba és ne téveszd össze lényed legbelső lényegét a szereppel, mert ez előbb utóbb lehangoltsághoz és az önazonosság csorbulásához vezet.