tücsökélet

Szemelvények 3 év naplófeljegyzéseiből:

http://dryicons.com

Miért napló?!
Minden pillanatban történik valami, nem mindent tudatosítunk sőt nem is kell mindent tudatosítanunk, de azokat az elemeket, amelyek az önmagunkhoz való leghűbb életmódot segítik elő, azokat minden időben tudatosítanunk kell: 
Jó ez nekem? 

Énnekem társ kell ebben lennem? 

Mire taníthat ez meg? 
Ki vagyok én mindebben? 
Ha nem kényelmes de mégis megtenném, miért tenném meg? 

Mi az ami éntőlem való és mi az ami kívülről nehezedik rám?

Ez része lehet az én életfeladatomnak?
Látom-e a különbséget-kapcsolatot a saját ill. mások személye és a viselkedése, megnyilvánulása között? 

Van-e szeretet abban, amire készülök? 

Hathat-e bántóan énrám, a környezetre, a természetre?
Mik lehetnek a következmények?

Bármit választok is, belátom-e, hogy nem mindig a kívánt vagy célzott eredményt kapom, tudok ebben a tudatban élni?
Mi segít, mi az ami eltávolít önmagam legjobb működésétől?
Fontos, és ha igen, miért fontos ez a személy, esemény számomra?

Tudok-e úgy bánni vele, hogy ne birtoklóan vagy önzően szeressem? Egyáltalán mi az én szeretetnyelvem?(Garry Chapman)

Ki vagyok? Miért vagyok? Hova tartok?

...és számtalan olyan kérdés, ami persze itt lajstromszerű, ám a gyakorlatban idővel együttesen jelentkeznek még bár nem is teljesen mentális síkon, hanem vhonnan tudom, hogy ami van, az jó vagy nem jó. Lehet ezt lelkiismeretnek nevezni, lehet belső és első nagyon rövid és gyors hangnak nevezni (de a hangsúly az „első”-n van) vagy tanító mesternek, őrzőangyalnak, Istennek. Mellékes, ennél fontosabb az, hogy legyen meg a kapcsolat vele (nemegyszer épp egy-egy emberi társunk vagy az ő attitűdje, viselkedése tartja ezt a tükröt, hangoztatja ezeket a válaszokat).
            A naplót visszaolvasva, gyakran fedezhetünk fel meglepő, érdekes, de mindenképpen hasznos összefüggéseket arra nézve, hogy kik is vagyunk, mi az ami visszatérően foglalkoztat, segít vagy akadályoz, mi az amiben előrehaladtunk és nem utolsó sorban mi az,amiről gyakran megfeledkezünk: hiszen sokszor kiderül, azért nincsenek rendben a dolgaink, mert valamiről megfeledkeztünk. Valamiről, ami erőforrásunk, nélküle nem működünk hosszútávon...valamiről amit annyiszor újratanultunk és többször megállapítottuk, hogy „Aha!”, így fogjuk ezt csinálni. Nem lehet elég jól csinálni, de mindig egy kicsivel jobban lehet. És ha megmaradunk az önmarcangolásnál, vagy a bűntudatnál, hogy megint elestünk, vagy megint nem sikerült, akkor nehezebb továbblépni. Ráadásul másoknak sem tudunk megbocsájtani, ha önmagunkon nem gyakoroljuk.
            A naplót visszalapozgatva, rájövök, minden ott van a sorok között, amit tudnom kell, amire szükségem van, a legcsodálatosabb pedig az, hogy én írtam (néha talán nem teljesen csak az én emberi szavaim, és nem is a szavak jelző értékének a megfejtése itt a kulcs, mindenesetre másvalaki ember nem tud olyan tartós „receptet”írni számomra mint én saját magam számára).
 

2007
július, Parîng hegység

Sok minden kavarog bennem, erősebben és gyakrabban éltem itt meg a kísértéseket, de több dicsőséges pillanatban is részesített az Úr. Mindig ilyenkor eltölti homlokom, mellkasom forrósággal és arra késztet, hogy mindent kiömlesszek magamból,őszintén bűnbánatot nyerjek, örömkönnyeket hullassak és azt mondjam:"-Hálás vagyok, hogy úton vagyok. Kegyes vagy velem, ezért semmi más nem számít, szeretlek szívemből, elmémből és megpróbállak minden porcikámmal szeretni!"(...)

augusztus 14,
Sóvárad, remeteség
 
Az erdőben vagyok, egyedül leszek. Szeretek így lenni, kevesebb a kísértés. Önmegtartóztatást gyakorlok.Csütörtökön és pénteken vizes böjtöt tartok. Itt olyan, hogy csak behunyom a szemem, máris felemel a természet. Arra szeretnék választ kapni: hogyan tovább?Hogyan kell élnem?
 
augusztus 15,
 
Szinte olyan mint otthon, csak nincs annyi félrevezető inger, belül mégiscsak ugyanaz vagyok: vívódom csendesen és azt képzelem, nagy dolgokhoz közelítek azáltal, hogy elvonultam.Lehet, de nem akarom ezt elvárni...Persze azt se szeretném, ha szép csendesen eltunyulnék. Szóval nem tudom,mindenesetre a jóra szeretnék törekedni.Azt hiszem ez utóbbit is látványosabbnak képzelem el, tehát le kellene nyugodjak és még több türelemmel, kevesebb görcsös intellektualizálással hagyjam a dolgokat bontakozni. Az önmegtartóztatás nemes dolog, de a cigivel valahogy nem megy...Hiszem, Uram, hogy minden rendben van és szeretnék kedvedre szolgálni. Megpróbálok nem túlzottan, csupán ténylegesen annyira és olyannak lennem, amilyen vagyok.
 
augusztus 16,

Itt most rájöttem szomorúan, hogy menekülök: nagy megváltó élményeket képzeltem, ha kivonulok, de én közben ugyanúgy élek, mint a városban.Annyi, hogy kevesebb a stressz. Most már tudom, nem megyek semmire. Egyszerűen olyan erősnek kell lennem, hogy ellenálljak, lemondjak és ne a tétlenségben várjak csodákra.Türelmes vagyok, békés, lelkiismeretes, de közben felülbecsülöm a képességeimet, amik nem is az enyémek Isten kegyelme nélkül.Rossz érzés ezeket felismerni, mégis most érzem azt, hogy nem is akarom másként.Azt megígérem magamnak, hogy imádkozom és ezt nem hagyom, templomba is elmegyek rendszeresen(...)
 
augusztus 17,
 
Krisztus követése-t olvasva jöttem rá. hogy mennyire kevés vagyok, mennyire távol vagyok, mennyire nem tudom eltiporni magam...Ugyanakkor nagyon sok élmény, meggyőződés, tapasztalat helyretevődik.Kicsit soknak tűnik ennyi minden egyszerre, remélem, mikor visszatérek a városba, ezek élni fognak bennem. Most mértem fel azt is, mekkora kegyelem a nyugodtság, a béke, amivel vagyok.De azért a szolgálat megköveteli a munkát: nem ülhetek egész életemben és gondolkodjak. Nem szabad felülbecsülnöm magam, hanem fordítva. Egyszerűen csak figyelni fogok ezután is, hogy a jóval legyek mindennel szemben. Bármit kívánok, ajánljam fel: csak ha Ő nekem szánja, akkor legyen, akkor akarjam én is.Megpróbálom félretenni a rosszindulatú embereket, szólásokat és mindent megköszönni, amivel szembesülök.
 
augusztus 22,
 
Mit hozok és magammal? Mi a feladatom? Felvettem-e már a keresztem?Valamennyire megnyíltam, azt hiszem, de minél feljebb vagyok, annál fentebb a csúcs is. Nem kívánkozom társaságba, néha mégis nem tudom, mitévő legyek...
 
augusztus 26,
 
A szentmisén immár harmadjára érintett meg erősen áldozás közben, hogy vegyem magamhoz Krisztust. Belső felindulást, megmagyarázhatatlan jóságot érzek ilyenkor és könnyezem.

szeptember 15,

Annyira csodálatos, hogy az ima szükségletszerű, mosolyogva tudok álomba merülni és feltöltődve ébredni. Nem fogom sanyargatni magam de az önfegyelem része a böjt, bizonyos lemondások, amiket felajánlok.

október 14,

Többször álmodtam csúnya, pusztító, vagy felnőni törekvő lényekkel. Rájöttem, ezek a bennem élő "démonok", amelyeket meg kell szelídítenem. Megnéztem a Samsara(Létforgatag) c. filmet:" -Hogyan menthetsz meg egy esőcseppet a felszáradástól?
- Visszaejted a tengerbe!"Ami el van rendelve, be kell teljesíteni bármi áron, bármilyen ritmusban haladsz és bármit hazudsz magadnak..., úgyis meglesz.




október 16,

Megnéztem a Tavasz.Nyár.Ősz.Tél. c. filmet. Egyszerűen tárja fel az élet visszatérő dolgait ebben a várakozásban. Az ember kíváncsisága bűnre viszi (vagy ha nem is, de ki kell elégítse a kíváncsiságát). Aztán a bűnbeesés után megbánja, annyira szánalmas, mégis mintha "soha semmiből nem tanul"(-na)(id. Müller Péter)...Egyszer kacag és azt hiszi, boldog, aztán rájön valamire és sír. Dühös lesz, féltékeny, megtapasztalja, hogy a féltett, szeretett dolgokat el kell tudni engedni. Azt is látja, hogy rossz lépéseiért bűnhődnie kell, menekülni próbál a nemkívánatos körülmények és következmények elől, ám mindezzel csak hátráltatja magát. Egy spirálon halad felfele, lecsúszik, áll stb. Bizonyos embereknek megadatik adott életszakaszban, hogy eljussanak egy olyan békére és olyan megértési szintekre, amelyek végérvényesen megbélyegzik útjukat. A spirál a végtelenbe, az örökkévalóba vezet. mindig egy kicsit megérkezünk valahová, aztán észrevesszük, hogy nem elég, vagy ennyi volt itt, íme egy újabb távlat, amit el kell érnünk és felkerekedünk újra. Soha nem értünk meg mindent, sőt nem is szabad, ám azt tudni kell, hogy egyszerűen VAN, EZ VAN, mindezt méltósággal, derűvel, hálával fogadni, hiszen az Univerzális Akarat, Jóisten belénk lát és mindezzel odavezet, ahova önmagunktól nem lennénk képesek talán. Amire valóban szükségünk van, az megadatik, amit valóban ismernünk kell, arra rávezet.
Minden este visszatekintek a nap fontosabb eseményeire, üzenetére, bakijaira. Elalvás előtt néha megcsengetek egy kis csengőt, reggel ismét megcsengetem és megköszönöm, hogy ma is felébredhettem. A mosoly valahogy nem megy, néha kibújik, de ritkábban, ilyenkor jó lenne ott felejteni még néhány pillanatig.

október 21,
jegyzet:Bagdy Emőke- Az ima én-erősítő hatása-előadás

Különböző fórumokon olvasgatok: az emberek felháborodottan, néha gúnyosan, agresszíven vitatkoznak arról, hogy mi a bűn, hogyan értelmezzük a Szentírást stb.
Az önmagáért vagy a helyzetért való beszédben kevésbé van jelen az Isten. A film, amit néztem (When Night is Falling) azt mondja, egyedül Istennel lehetséges igazán pár beszélni.
Minden reggel megkérdezem: "- Mit üzensz ma számomra?"
(....)
A szentmisén az Evangélium közben madárraj körözött nagy csiripeléssel odakinn, egyik neki is csapódott az ablaknak. Úgy tűnt, az emberek nagy része nem figyelt fel, az emberek nagy része a szertartás szövegére sem figyelt...Én mire figyeltem?
(....)
Az imában előbb dicsérünk, aztán bűnbánatot tartunk, aztán megköszönünk-hálát adunk és végül kérünk.

október 23,

Különböző értékeket írtam fel, amelyek együttesen, naponta kellene érvényesüljenek. Hamarosan ezek ellentétét is felírom, kiragasztom és vonalakat húzok melléjük, a negatívakat rendszeresen elégetem majd.
jó lenne minden nap legalább egy jó tettet végrehajtani, észrevétlenül.
Értékek: Alázat, Engedelmesség, Bölcsesség, Ima, Önuralom, Tudatosság(Rendszeresség), Csend, Szentáldozás, Szolgálat, Béke(Nyugalom), Türelem, Hála, Elengedés, Fény.

Október 28,

Azt hittem, ha elzárom magam, tisztán maradok. Ellenkezőleg: így elkerülték a figyelmemet a kihívások, a segélykérések. Ha valamit túl jól akarok csinálni, ezzel párhuzamosan elmaradozik, megromlik, hiányt szenved valami más. Szóval jó lenne az a híres "arany közép út".

november 10,

Napról napra egy kicsivel többet adni, azáltal egy kicsit le is csípni a saját igényeinkből, elengedni, lemondani, bölcsen adni oda önmagunkat: idő, pénz, félretett büszkeség stb.
(...)A Hit nem mindenkié, nehéz felmérni, kinek mikor mit lehet mondani, de nem lehetetlen.
Nem szabad elmenekülnöm az elől, hogy másokat meghallgassak, még ha néha kimerít is ez. Megkapom az erőt az újrakezdéshez és az alkalmat a lepihenésre.

December,

jegyzet: -az áldás angyala (mindig fölöttünk tartja a kezét)
         -az angyal, aki utunkba áll (figyelmeztet, int, megállít, irányváltásra késztet) 
         -az útmutató angyal(Gábor, új életet hirdet, gyerek születését jelzi)
         -a tüzet csillapító angyal
         -az angyal, amelyik felébreszt(megveregeti vállunk,biztat)

Az én életemben mi az árnyék, ami elől menekülök, vagy amit kerülök?
(...)
Áldozatnak lenni vagy áldozatot hozni....
(...)
Ne legyek puszta, de a pusztaság közepén fakadó forráshoz tudjak visszatérni...
(...)
Annyi mindenre próbálok figyelni, hogy közben egy-két dolog mindig elfelejtődik, eltompul, de nem szabad magam ezekkel bántanom:Bánjam meg teljes szívemből a mulasztásokat és fogadjam békésen, tanulási vággyal. Nem vagyok több-jobb másoknál, nem kapok több vagy nagyobb feladatot, mint amennyit megbírok, amennyire képes vagyok. Nagyon nehezen találom az egyensúlyt a között hogy szociábilis, derűs legyek illetve a között hogy bezárkózzam.
(...)
A tüzet nem tudom elkerülni, de lehet, nem éget meg, ha időben segítséget, kísérőt kérek. Lehet emberi, megértő kísérő, sőt erre is éppúgy szükség van, elengedhetetlen. A vágyat, tüzet meg lehet szelídíteni.
(...)
Amiért sajnáltam és bántottam magam pont abban rejlik és kezdődhet fejlődésem kulcsa, záloga.
Ha nem hagyom megtapasztalnom, hogy mindenki hátat fordítson és bántson, nem tudom megízlelni a találkozás feltétlen örömét, az újratalálkozást és főleg annak örömét, hogy egyedül Isten az , aki mindig is vár és bármikor betérhetek hozzá magyarázkodás nélkül, feltétlenül.
(...)
A cserépedényben (természetem, személyiségem) ott a kincs. A cserépnek sokszor össze kell törnie, repednie, ettől a benne levő kincs értékesebbé válik.


"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;

Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják" (Mt 6,19-6,20 )

2008
Január,

„Isten az erők és az emberek teremtője és irányítója. Aki vele jár, annál jó értelemben nyilvánul meg a hatásuk.Annak nem kell aggodalmaskodnia beszéde és holnapja felől. Az Ő erejével nem kell félni az emberek rosszindulatától, mert a Vele való kapcsolat öröme mindennél többet ér.”
Tökéletesen Krisztusi nem lehetek soha, de az erre való szüntelen törekvést minduntalan meg kell újítanom.


Március 3,

A boldogtalansághoz vezető állapotok: határozatlanság, sóvárgás.
Minden látható, tapintható földi dolog csupán eszköz. Nagyon nehéz mindezt csupán használni és nem birtokolni, dominálni.
A láthatatlan dolgok észlelésére meg kell nevelni, oda kell szoktatni az emberi természetet, hiszen ez végtelen.
Nehéz fenntartani a jólétet, de tudom, egyedül én felelek azért, amit és ahogyan megélem, ahogyan tekintek rá, egyedül én állhatok a saját magam útjába.
A Jóistennel való kapcsolat a pszichodrámához hasonlónak tűnik: ebben a -objektív szemmel nézve- monodrámában a Jóisten tükröz nekünk, szerepcserét, idegen, nem kívánt szerepeket is javasol. Mi, pedig, egy többnyire biztonságos térben néha elképzelt közegben, elképzelt Istenünknek játszunk, kivetítünk rá indulatokat, áttételeket. Olyan játék ez, amiben megmaradunk protagonistának: ez esetben nincs viszontáttétel. Bármi szerepet osztana ránk (választanánk), valamiért szükségünk van erre a szerepre. Isten nem spekulál, nem képzel belénk olyasvalamit, ami nem vagyunk, nem diagnosztizál, de látja azt, amivé még nem is váltunk.
A kérdés itt is az: mennyire vagyunk képesek beleélni magunkat, anélkül , hogy hasítanánk. Az énvédő mechanizmusokat tudjuk-e fogadni, használni szelíden és nem háborgással...Bölcsességgel és méltósággal, tanulási vággyal tudunk-e minden pillanatban „színre lépni” és úgy megélni a láthatatlan valóságot, „mintha”ez lenne mindennek a csúcsa, az a hely, állapot, létélmény, amely rendeltetésünkhöz méltó viselkedést elevenít meg, amely megkérdőjelezhetetlen belső valóságot szilárdít meg és amely minden megnyilvánulásunknak egy optimális frusztrációs alapját képezi.

Április,

Rémálmaim vannak, nyugtalanul alszom vagy alig tudok felébredni, szédülök, szúrásokat érzek, görcsöt. Gondolatszökelléseim vannak, indulatos vagyok. Máskor meg egy pontot bámulok és azt hiszem, nem gondolkodom. Elfáradtam a munkahelyen, elfáradtam a türelemben, elfáradtam színészkedni vagy visszafogni az érzéseimet. Az emberek közt egyedül érzem magam.
Ha másképpen nem lehet, csak azt kívánom, bármi történik,sose felejtsem el, hogy a Jóisten szeret és egyedül nála pihenhetek meg(...)
Jókora bölcsesség kell ahhoz, hogy mindig azt lássuk, ami jó, azt mondjuk, amit kell és annak, akinek kell...Senki nem lehet elég bölcs és mindenki annyira bölcs, amennyire a Jóisten megajándékozza. A bölcsesség nem eszköz, nem jogosít fel semmire, csak a szeretet tanulásában és tanításában szilárdíthat meg, miközben tudjuk: Ez sem tőlünk való!
Ha boldog szeretnék lenni, semmi akadálya: csakis önmagam és a világról alkotott elképzeléseim állhatnak utamba. Igazából az a boldogság amire epekedünk, nem e világból való. Ez a világ mégis meg kell tanítson arra, hogy csak annyira és annyit fogjunk fel belőle, amennyi nem terhes, hanem hasznos.

Április 13,

Néha néhány hét alatt teljesen elfordulok, hiányzik a gyakorlatiasság, a kitartás: azt csinálom, ami izgalmasabb, így elhomályosodik a rendszeresség.
Most ismét átnézem az értékeket, perspektívákat, önmagamat. Megújítom fogadalmaimat, megtartom a böjtöt, napi 7-8 szál cigit szívok csak, szentmise és szentáldozás, jótettek és ima. Ezeket valamennyire irányíthatom.

November, december,

Eszembe jutnak az év eleji fogadalmak, felajánlások, kérdések: Hogyan éljek?Kik-mik vezetnek félre utamon?Hol van az a biztonságos tér, ahogy mindig és rendszeresen csak önmagam lehetek önmagammal? Mire utalnak az időszakos testi tünetek, hát az álmok? Mivel akadályozom leginkább utamat? Mivel segítem utamat?
2008-ban megtanultam kissé derűsebben élni, többet mosolyogni, könnyedébb lenni. Beláttam azt, hogy végletesen élek és gondolkodom: ebbe nem szeretnék belenyugodni, pedig lehet hogy természetemből adódik.

2009,

Ezt az egész évet, minden imádságot, misét, áldozatot, böjtöt felajánlottam azért hogy közelebb kerüljek rendeltetésemhez, választ kapjak arra: hogyan kell élnem?Minden este és reggel felállva végzem az imát, hogy ne aludjak bele, jobban figyelek majd az álmokra is. A hallgatás bölcs dolog, kegyelem. Amit nem mondok ki, azt nem tudják ellenem fordítani. Ha visszatérek ahhoz a legbelső valósághoz, ami lényem alapja és ezt elfogadom, vállalom, akkor békére lelek. Ha bennem béke, körülöttem is béke.
A bennem levő „ürességet”soha nem tölti be semmi és senki ember, csakis a Jóistennek adhatom ezt a „nyügömet”: ez a szublimáció.

  A parkban egy öreg fűzet szemlélve, megkérdeztem tőle: “-Mit mesélsz nekem?”És jött a válasz:”-Te is olyan vagy, mint én: Összevissza tekeri az idő, élet, az emberek az ágaimat, kicsavarnak, de én mozdulatlanul állok mindennek dacára.”„Akinek életútját kedveli az Úr, azt még ellenségeivel is összebékíti” (Példabeszédek 16:7)


  Ha felfele tekintek az égiek fele, akkor ez segít kiszakadni a körülményekből.

Forrás: http://www.flickr.com/photos/36332581@N04/3363435358/

EGY KIS ÖSSZEGZÉS, KIEGÉSZÍTÉS, PONTOSÍTÁSOK:

Gyakran írok az imáról, annak részeiről, én-erősítő funkciót említek, szükségletszerü mivoltáról: mindezt persze a melettem álló társak kísérésében, sajátos körülményeknek köszönhetően és egy fajta belső fogékonyság hatására tapasztaltam meg Isten kegyelméből. Amikor azt írom, melegséggel telik el homlokom és mellkasom ima közben, akkor ebben természetesen ott van az, hogy légzőgyakorlatok, kitartás, a szívnek a "megnyítása", az agyalások kikapcsolása és egy fajta naivitással társuló önátadás, hallgatás. A légzőgyakorlatok nem mechanikus gyakorlatok, és nem is társulnak az imához minden esetben az említett testi érzékelések (itt leghamarabb a testi épséggel, egészségi állapottal, böjttel, rendszeres táplálkozási és alvási szokásokkal  vélhetünk kapcsolatot felfedezni).
Imádkozni nem tudlak megtanítani, néhány sajátosságot elmondhatok, de neked kell megkóstolnod és kitapogatnod, hogyan szólhatsz és hogyan hallgathatsz ebben a formában. Nem fog mindig egyformán jól menni és elégedetlen leszel, fáradtabb, elcsigázottabb, hajlamos leszel gyors, operatív válaszreakciókat várni...Ezek rendben vannak, emberiek, de ne feledd: Isten nem egy XXI.sz.-i automata, a válaszok érleléséhez idő és táptalaj szükséges, ezek művelésére tanít majd meg, ha figyelsz.
Ha közben azt  gondolod ez nekem olyan jól megy, mint, amilyen szépen írok róla, hát negatív: legalább annyit botladozom, mint mindnyájan, de már nem ezzel bíbelődöm. Ha észrevennéd, hogy viselkedésemmel néha erre rácáfolok (mégis túl piti elakadásokkal foglalkozom és szem elől tévesztem a lényeget), kérlek szólj rám erélyesen, megpróbálom majd megköszönni. Az ellentmondásokból születnek néha az új megértési szintek, nyílnak az új kapuk.


   Észrevehetted a naplófeljegyzések során a gyakran visszatérő kérdést: HOGYAN ÉLJEK? Éveken keresztül ez foglalkoztatott és azt hittem egyértelmü, kristályos, használati utasítást kapok majd. Nos, mi történt: meg is kaptam, de nem vettem róla tudomást, valami látványosabbra, konkrétabbra számítottam. Na de hogyan érkezhet egy ilyen általános és elvont kérdésre egészen praktikus és konkrét válasz?Irónikus, nemde? Szóval minden egyes pozitív megtapasztalás, minden olyan, amiről a feljegyzésekben megállapítást teszek része annak az életmódnak, amire válaszokat vártam csakhogy mindezeket a MOST-ban, a MÁ-ban kell megélnem és ezen van a hangsúly, nem pedig azon, hogy HOGYAN ÉLJEK holnap, azután, vagy egyáltalán (valaki jőjjön és mutassa, mondja...). Elég ha most legjobb tudásom szerint élek, holnap majd ébredéskor ismét felhívják erre figyelmemet, ha hagyom és így megy ez napról napra: ÍGY ÉLJEK. Egészen egyszerüen úgy is fogalmazhatnám: ÉLJ! vagy ÉLj úgy, mint KRISZTUS!

"Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." (Mt 6,34)


"Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában, a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen." (Mt 5,19 )

A böjtről és az aszkézisről még csak annyit, hogy nem azzal kell kezdeni, hogy kivonulsz az erdőbe egyedül, azzal sem hogy egyszerre több mindenről lemondasz, de amiről lemondasz, az ne az legyen, amiből több van, vagy ami kényelmes: a lemondást érezd meg, különben mi lenne benne az áldozat.

Az emberi természet valamennyire képlékeny: tágítható határok, formálható attitűdök, változó perspektívák. Ha végletekben gondolkodsz, valószínű, hogy még mindig elég határozatlan vagy és végletesen is élsz. Ha ezt tapasztalod magadon tartósan és úgy érzed, változtatni szeretnél, meg is teszel mindent, mégsem változik, akkor tégy még egy próbálkozást, aztán még egyet és sose jelents ki semmit végérvényesen magadról, mert mindig úton vagy. És ebben légy következetes és határozott, ez már érettség, béke, méltóság, realizmus és egyéb hasznos dolgok a tarsolyodban.


"Mikor pedig bőjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, a kik eltorzítják arczukat, hogy lássák az emberek, hogy ők bőjtölnek. Bizony mondom néktek, elvették jutalmukat."(Mt 6,16)

A beszédről illetve a csendről: Ezt megint csakis önmagadon és önmaga által tanulhatod meg a többiek tükrében...Hiszen mért beszélnél, amikor nem hallgatnak rád, vagy amikor nem tudod, mit beszél a szád, vagy amikor hirtelen jön ki a szádon valami és amikor hallgathatnál. Vagy miért hallgatnál, amikor érzed, nem is te beszélsz ott legbelül, hanem a szív az, hát hadd mutasd ezt meg minél több társadnak, hadd tanuljátok együtt azt, hogy van egy hang, amely nem vezet félre, amellyel viszont rendszeresen kell párbeszélni és amely a javadra beszél.
Nem mindenki tud csendben maradni, van aki kevesebbet bírja, van aki egyáltalán, van aki elalszik, vagy aki órákig- napokig-évekig képes hallgatni. Senki nem mondja meg neked mennyit kell csendben maradnod, de azt elmondom én:A csenddel rendszeresen együtt kell lenned, annyi időre, amennyire képes vagy, hiszen a zajban káosz van, a pörgésben nyugtalanság, ha nem nyugszik le a test és a lélek, a szív nem képes párbeszélni Istennel. És nem Istennek kell leállnia és behajolnia az arcunkba és elénk állni, hanem nekünk kell odamennünk és szólnunk: -Most készen állok, ennyi időm van csupán, de ezt neked adom!
Nem hiába jelenti a VANA a pörgést, a NIR, pedig, a NINCs-et: Nincs pörgés, leáll a pörgés: NIRVANA.

A láthatatlan valóságról, angyalokról és álmokról: Ha azt mondod, csak azt hiszed el, amit látsz, azt kérdezem tőled: Az agyadat láttad-e?Hiszed-e hogy van?
Ne akarj mindent tudni, vagy ha sokmindent meg is tudsz, inkább azt tudd leginkább: hogy mindezt a tudást nem tudod birtokolni, megtartani és tökéletesen művelni, mégis a művelésre és megosztásra törekedjél, de alázatosan.
Az angyalok teszik a dolgukat, ha ápolod velük a kapcsolatot, megkönnyíted a saját dolgod bizonyos értelemben. Bizonyos álmaid lehetnek üzenő értékűek: ha szeretnél többet foglalkozni velük, vezess álomnaplót és ne higyj el mindent, amit mások belemagyaráznak álmaidba. Nekem segített néhány olvasmány (pl. Robert Moss-Álomfejtő praktikák).



"És monda: Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal."(4Móz 12,6)"Ne hallgass efféle jövendőmondónak beszédeire, vagy az efféle álomlátóra; mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-é az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből?" (5Móz 13,3)

Egy másik  jellegzetesség, amit észrevehetsz  a naplót olvasva (akár az enyém, akár másé), hogy néhány alapvető gondolatkör mentén forog a cselekmény, néhány dolog mindig ugyanaz, persze csak látszólag: felírom az értékeket lapokra és kiragasztom, próbálom tanulni önmagam, az elfogadást, a mosolyt, gyakorlom a minőségi időt, csendet stb. Néha áradozom és szárnyalok, máskor ugyanezek kapcsán le vagyok törve, és keserűséggel állapítom meg, mennyire félresíklottam. Hát erre kell számítani: egy állandó mérkőzés önmagunkkal, soha sincsen befejezve, mégis mindig valamit kell találni, amiért megéri felállni és folytatni.

"Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek." (Jak 1,12)

 Az ellentmondásokról, ambivalenciáról: Amikor újraolvasgatom a naplómat, felidézek néhány hangulatot,érzést,élményt...gyakran az az érzésem támad, mintha nem is én jegyeztem volna fel ezeket, néha bizonyos szókapcsolatokat nem is látok már abban az összefüggésben, amiben annak idején bejegyeztem őket. De sebaj, tudom, hogy minden oda símul ahol neki helye van és Téged is arra intelek: ne próbálj mindent megérteni, főleg értelmileg: a szavaknak ugyan van jelző értékük, mégis a megtapasztalás és a szavakon túlmutató érzékelés igazít el. Légy hű ehhez az érzékeléshez, hiszen a szíved a közeped és minden ebből a centrumból indul ki.

Forrás: http://www.vbm.hu/halaadas.html

Menj fel a hegyre néha, ülj ki egy sziklára és szemlélődj, hintázz naívan olykor ismeretlen ritmusokkal, hívj társat magad mellé és mosolyogj többet, mint én!