Maszkot kell viselnem a hétköznapokban gyakran azért hogy elkerüljem a bántást, hogy megfeleljek egy beosztásnak, helyt álljak...piszok fárasztó dolog, de elsősorban magamért teszem meg, hiszen a túlzott önazonosság és őszinteség is bántást szül gyakran. Van aki "lát" és van akinek nem szabad megengednem hogy lásson.
A szerepjátékban az a jó, hogy eltávolodom a valóságtól, a szimbolikus síkon eljátszott szerep biztonságosabb mint a valóságos terep.
Az esztétikai élményen túlmenően kognitív, emocionális és fizikai síkon is felráz a játék. Játszani jó és játszani kell, különben elfelejtem mi a boldogság, a szabadság, az aktivitás, a feltétel nélküli öröm, az önmagam és mások szeretete és számos egyetemes érték, az élet.
A playback egy önálló müfaj, amiben a rögtönzést használjuk különböző a nézők által elmesélt történetek, jelentőségteli élmények, fura események megjelenítésére. A Játékmester serkenti a mesélést és kérdésekkel kíséri a mesélőt. Ezután a 4-5 protagonista vizualizálja különböző statikus vagy dinamikus, verbális vagy non-verbális improvizációs tehnikákkal az adott jelenetet. A megjelenítés során a néző betekintést nyer, kívülre rajzolódik ki számára a személyes élmény és ennek egy sajátos hangulata és töltete van.
Amikor ezekkel az emberekkel játszom, akkor pontosan az a szerves részem vagyok, amelyik és aki hétköznapi körülmények között nem lehetek, avagy felelőtlenség lenne permanens módon szerepben lenni a valóságos síkon.
Szerepbe lépni talán egyszerü, ha kedves a játszás számomra, és ez megy is kellő felmelegítéssel, ám a szerepből ki is kell lépni szimbolikusan, le kell hüteni a tevékenységet. Ez nehézkésebb. Igazából minél nagyobb intenzitású a bevonódás, annál inkább kell odafigyelni a kilépésre.
A fenti gondolatok nagyrésze megint inkább objektív és érződik benne az agy és a választékos kifejezésmódra való törekvés, na de őszintén és egyszerüen: ez a kép önmagáért beszél, ennyi: JÁTSZANI és KÉSZ! játszani az ártatlant, játszani a mókásat, játszani a sértődöttet, játszani a diadalmasat, játszani mindent, játszani, játszani, játszani és örülni, örülni, örülni.
http://playbacktheater.wordpress.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése