Jegyzetek

Nem nagyobb kérdés az, hogy hogyan lehet állatok között élni, mint az, hogy hogyan lehet emberek között élni!

**********************************************************************************

Nem érdemes valamit csak kívül, vagy csak belül keresni!

**********************************************************************************

Az összes kapcsolattal, szerepvállalással, időm legnagyobb részével azon vagyok, hogy meglássam, ki vagyok és miért vagyok. Amikor egy-egy pillanatra sikerül megízlelni azt, hogy csak egyszerűen vagyok, akkor az összes "miért" értelmetlenné válik.Szerepeimben, kapcsolataimban, kutakodásaimban, gondolataimban, működésemben (stb.) jó esetben van valami belőlem, de teljes kilétemet együtt és egyszerre sem lennének képesek tükrözni. Az egyszerűen csak jelen lenni-pillanatok amikor egyfajta önműködő tudássá növekednek, akkor az összes kérdés is átlényegül, lepereg. Amikor több a "köszönöm", mint a "miért", akkor úgy lehet, vigaszban vagyok.

**********************************************************************************

Amíg a megfelelő közösséget keresem, amelyik elfogad-befogad, addig igazából magamat keresem. Amikor bármelyik közösségben tudok egyesülni Istennel és az Ő szeretetével, akkor már nem magamat keresem. Az út az elsőn át vezet a másodikhoz (!?).

**********************************************************************************

A vágyat nem választhatom meg, de felszínesebb irányultsága mögött megismerhetem legmélyebb tartalmát, és ezzel már azonosulhatok, magamhoz ölelhetem: el kell ismernem, hogy részemet képezi, de megjelenési formáit és irányultságát tekintve nem feltétlenül a lényegeset, az igazat tükrözi. Minél inkább ismerem a vágy igazi mozgatóját, mélységét, annál inkább tudom a lényegre irányítani, jó választásokat hozni.

**********************************************************************************

A szabadság az, amikor elismerem, hogy párhuzamosan létezik a jó és a rossz, de egyiket sem becsülöm alá vagy feljebb, ugyanakkor önkéntesen és örömmel a megismert jót választom.

**********************************************************************************

A szabadság az, amikor semmiben nem keresem magamat, de mindenben Istent kívánom felfedezni.

**********************************************************************************

Isten megfelelő helyre és megfelelő idősíkba helyezett engem és téged is. Legtöbbször az a legtöbb, amit tehetünk, hogy kapcsolatban maradunk vele...
Minél szubjektívebben ismerem magam, annál korlátozottabb az Isten-képem. Ha magam jóval-rosszal együtt   többé-kevésbé ismerem, gördülékenyebben át tudom magam adni. Ha folyamatosan és mindenestül át tudom magam adni, kapcsolatban vagyok. Átadni itt annyi, mint tudatosítani azt, ami éppen tudatosítható és minden mással együtt elismerni, hogy ez(-ek) most éppen így rendben lehet(-nek), rendben van(-nak). Elismerni azt, hogy ez a pillanat, érzés, gondolat, történés (...) része a valóságnak. Én is része vagyok a valóságnak (nem vagyok vele egyenlő) , még, ha nem is ismerem teljesen.

**********************************************************************************

A világ és benne minden ajándék. Ezt szemlélni és ennek gyermekként örülni csodálatos. A gyermek látja és érzi a Lényeget.

**********************************************************************************

Egy bölcsesség vagy tanács ne kezdődjön "én"- nel, amennyiben lehetséges, ne is tartalmazza az "én"-t!

**********************************************************************************

A szabad akarattal vissza lehet élni: főleg, hogy gyakran kényelmes a magam javára magyarázni, igazítani, értelmezni a körülményeket és így indokolni a választást.A szabad akarat az egyetlen, amivel rendelkezem: kereshetem a formát a Lényegre, vagy kereshetem a Lényeget a formák között, mögött.

**********************************************************************************

A csábítás, a kísértés, a gonosz ólálkodik. Sötétben, egyedüllétben, határozatlanságban és majd mindenben kísérteni próbál. Ha ellenkezem, vagy mellőzöm, még inkább mindent bedob, hogy rászedjen: társakat hív, látszólag mellettem áll, de kikezd velem. Ezeket a manővereket sem kell különösebben alul vagy felül becsülnöm. A Lélek az én megvilágosítóm, Jézus Krisztus a testvérem, Atyám a Jóisten.
Nem én mentem meg magam a gonosztól, de én mondom: "-Igen, Istenre akarok és fogok tekinteni és őt hívom segítségül!"

**********************************************************************************

A végtelenségig botorkálhatok azzal a kérdéssel, hogy ki vagyok. Talán van egy olyan része az erre adott válasznak, ami banálisnak tűnik de legalábbis nem vezet a végtelenségbe: Isten egy részecskéje vagyok. Önállósulhatok, ha úgy tetszik, végül pedig visszatérek származási helyemre.

Nem az vagyok, amit érzek. Nem az vagyok, amit teszek vagy amit végzek, az sem én vagyok, amit gondolok. Nem az vagyok, amit hiszek magamról. Nem az vagyok, amit képszerűen magamról én és/vagy mások alkottak. Ezeknek van némi közük hozzám, de messzemenően és tartósan egyéb lényegű, több vagyok  ezeknél.


**********************************************************************************

A nem könnyű nem ugyanaz, mint a lehetetlen.

**********************************************************************************

Az alkalmazkodás során néha hallgatólagosan és tudattalanul azonosulok olyan dolgokkal, amelyek valójában számomra értéktelenek, feleslegesek, félrevezetőek, idegenek tőlem.