Szeretem…
Szeretem hallani
ahogyan finoman koppan a teás csésze amikor leteszem az asztalra,
Szeretem hallani,
ahogyan lépkedek az utcán, a járdán, az esőben vagy a ropogó hóban,
Szeretem ha
csendben tudok ülni és hagyni magam nézni Jézus által,
Szeretem hallgatni
a forrást a csendben,
Az óra ketyegését,
Szeretem nézni az
embereket az utcán,
Elképzelni, hogy
honnan jönnek- hova mennek, mire vágynak éppen,
Szeretem nézni a
forró vízben a forróság erezetét,
Szeretek szépen
felöltözni és menni a hidegben,
Szeretem
fürkészni az eget és lesni,mikor húzódik szét a felhőfüggöny, hogy rám
kacaghasson a Nap,
Szeretem hagyni,
hogy kezem játsszon a levegővel, a levegő játsszon az ujjaim között,
Bizseregjen a bőröm,
Szeretem nézni a
kisgyerekek játékát, csodálkozását, mimikáját,
szeretem magamat
is úgy, ahogy vagyok, azzal együtt aki voltam, amit megéltem, kaptam vagy nem
kaptam.
Szeretek felmenni
a gerincre, elfáradni, megizzadni és kisimult arccal ereszkedni le az erdőből…
Szeretek szinte
kényelmetlenségig mozdulatlanul állni vagy ülni, sőt kényelmetlenség után még
inkább így maradni.
Szeretek a
jelzőlámpánál várakozva kinézni a mellettünk álló autóba és figyelni, ahogyan
az utasok mellkasa mozog minden egyes levegővételre…
Szeretek
bekapcsolódni a zsolozsmába…
Szeretek
hétköznap is bekapcsolódni a szentmisébe…
Szeretek jól
kifáradni a kerti munkák során, izzadtan leülni és kigyúltan, izomlázasan jól
megpihenni…
Szeretem nézni a
macskákat és tanulni tőlük…
Szeretem úszás
közben mondani a Miatyánkot vagy egy zsoltárrészt…
Szeretem nézni a
katica bogarat a fűszál hegyén…
Szeretem nézni a
falevelek kergetőzését…
Szeretem megnézni
közelről egy fa törzsét, egy farönköt…
Szeretek néha
megállni és a város közepén rácsodálkozni a fekete rigó énekére: nem mindig
látom, de hallom…Ott van, ahol nem is gondolnám…
Szeretek 10-kor
elaludni és 6-kor felébredni…
Szeretek vasárnap
reggel kötött ima helyett álldogálni a kert végében…
Szeretek néha
arcra leborulni és így maradni…
Szeretek néha
táncolva festeni…
Szeretek néha két
személyre teríteni, virágot tenni a vázába, lassabban enni…
Szeretem
megszagolni a majdnem megszáradt ruhákat a szárítókötélen…
Szeretek gyorsan
tekerni a biciklivel…
Szeretem a
lenvásznat, a narancssárgát, a fahéjat, a fekete ribizlit és a marcipánt…
De a legfontosabb mégis, hogy ne is én szeressek, hanem hagyjam Őt bennem és belőlem szeretni!
