1. Az egyik Besztercén július 11-18 között zajlott „A jövőnk tőlünk függ ...”- jelmondattal. Ez egy cseretábor volt erdélyi tömbmagyarság és szórványközösségek fiataljai számára. Engem és Lázár Erdélyi Juditot szabadidő tervezőként kértek fel. Végül is mi voltunk a tábor vezetők, hiszen az első ismerkedéses, összerázós tevékenységektől kezdve, az esti elcsendesedéseken át egészen a program összefoglalásáig és lekerekítéséig jelen kellett lennünk és főleg "résen". természetesen készültünk és természetesen gyakran improvizáltunk is :).
A nyolc napi együttlét során a résztvevők megismerkedhettek a Beszterce és környékén levő történelmileg jellegzetes helyekkel, műemlékekkel, legendákkal, emberekkel. Templomokat látogattak, ízelítőt nyertek a fennmaradt folklórból, ismerkedtek az ott élő emberekkel és élettörténeteikkel valamint gyakorlatban is kipróbálták a nádfonást. Népdalokat tanultak és tanítottak egymásnak. Lovagoltak, falu múzeumot látogattak, „kincsre vadásztak”, tartalmas közös mottókat fogalmaztak meg.
A tábor ideje alatt megtapasztalhatták, hogy a felszín mögött igenis ott lapul egy igazán közös, emberi, kulturális ős mag, amely az együttlét, a jó szándék és egyetemes értékek kíséretében képes kihajtani, szárba szökni majd akár gyümölcsöt teremni.
A szabadidős tevékenységek alatt olyan helyzeteknek voltak kitéve, melyekben együtt kellett működniük, döntéseket kellett hozniuk, megoldásokat kellett találniuk és egyéni képességeikkel gazdagíthatták a közösségi élményt.
Különböző történelmi eseményeket dramatikus módszerekkel jelenítettek meg, továbbá új megértési szintekre juthattak azáltal, hogy kreatívan mai kontextusba helyezték át azokat, összefüggéseket fedezve fel.
Egyes címerek összetevőit vizsgálgatva, saját értékítéleteik is rendszereződhettek, átlényegülhettek erősítve személyes és nemzeti identitásukat.
Minden egyes közös tevékenységet követően arra bátorítottuk a résztvevőket, hogy abból próbálják majd a leghasznosabbat, legértékesebbet megtartani és kamatoztatni azt a jót akkor is, ha bizonyos tevékenységek pillanatnyilag kellemetlen érzést hagytak bennük valamiért.
A szállás helyen (Besztercei Református Gyülekezeti központ-Kollégium) kifogástalan körülmények fogadtak és készséges kiszolgálásban volt részünk. Az étkezés catering-rendszerben volt megoldva: ezen a részen még lehet finomítani olyan értelemben, hogy változatosabb legyen a felhozatal. Az idegen vezetők, kísérők mind példásan, odaadóan és szeretetteljesen kísértek, meséltek és álltak mellénk. A hét alatt szerzett információk, élmények egy vetélkedő jellegű tevékenységben is kikristályosodtak, ahol a gyerekek szimbolikus díjakban részesültek.A közös beszélgetések, utazás, esti példás történetek, játékok, újonnan született barátságok, éneklések, tekintetek, visszajelzések és végén a búcsú, mind-mind egy tartalmas együttlétre emlékeztetnek és bátorítanak újabb hasonló táborok szervezésére, támogatására.
Judittal együtt dolgozni nagyon jó: odaadásával, kreativitásával és egyfajta rátermettségével igazán helyzetben van és kiegészít engem.
Képeket itt lehet megtekinteni.
2. Egy másik, tisztán Kulcsos műsorszámunk volt e nyáron a nagy gyűjtőszóval ellátott személyiség fejlesztő tábor, amelyet már áprilisban kezdtem népszerűsíteni két javasolt nyári dátummal és ezúttal köszönet azoknak, akik a reklámozásban részt vállaltak. Végül a második javasolt dátumra jött össze, augusztus 15-21 között, Deményházán.
Örömünkre 4 olyan résztvevő is jelentkezett, akik ezelőtt két évvel már vettek részt Kulcs-os táborban Szőkefalván.5 fiú és 9 lány próbálgatták e hét alatt a saját határaikat, egymás személyét valamint a mi tűrőképességünket, hozzáértésünket vagy éppen rugalmasságunkat.A többes szám természetesen azért, mert nem egymagam, hanem Fülöp Tímea-újdonsült szociálpedagógus- ismerősömmel együtt terelgettük ezt a társaságot. Timi a gyermeki derűjével, sugárzásával, lelkességével és nem utolsó sorban alapos hitéleti ismereteivel tette a közöshöz saját részét, tapasztalatát és nagyon helyénvalóan.
Ő így ír a táborról: "Az a pillanat volt kimagasló számomra a hétvége alatt, amikor azt láttam, hogy megszűntek egyedül működni, megszűnt az fontossá lenni, hogy ÉN boldoguljak, valami változott bennük, már nem külön-külön láttam őket, hanem teljesen eggyé váltak, megértették, hogy együtt könnyebb és együtt lehetséges. És lehetett és könnyebb volt (...)"
Egy résztvevő így emlékszik a táborra:"Délután megérkeztünk a tábor helyszínére és ismerkedő játékokat játszottunk. A többi napokban különféle játékok voltak, több csapatépítő de egyéni is. A táborvezetőkkel nagyon jól lehetett egyezni, még üzletbe is elvittek. Szabadidőnk annyi volt, hogy kipihenjük magunkat. Minden este a gyertyáknál elgondolkoztunk és fel elevenítettük magunkban azt a napot. Az utolsó nap volt a legnehezebb, mert akkor volt a búcsú."
A személyiségről valahányszor és valahányan megkísérelnek beszélni, annyiféleképpen teszik a maguk ismeretei és az addig felépített rendszerek mentén. Mi Deményházán ez alatt a hét alatt többnyire arra összpontosítottunk, hogy a személyiség (még ha néha csak önmagához is viszonyítjuk) nagyon sok összetevőből áll össze nagyon sokféleképpen, időigényesen, valamint arra, hogy ezzel a sokféleséggel kölcsönhatásban van a közösség, a kapcsolatok, a kommunikáció,(stb) a tükörvilág amiben állandó oda-vissza hatások érvényesülnek. Ebben a hetes szerveződésben helye lett annak, hogy ÉN, mint individuum, ugyanakkor ÉN, mint felelős társ a MI-ben. A gyerekeknek alakulniuk kellett és alkalmazkodniuk a néha vicces, máskor komolyabb felhívásokhoz: volt, aki életében először mosogatott és ez nem is volt rossz, hiszen rövidesen már önkéntesen vállalta ezt. Szó volt érzelmekről, értékekről, bizalomról, helyenként érvényesülhettek a rejtettebb személyes képességek, helye volt a szabadidős feltöltődésnek, lazulásnak, a tábortűz izgalmának, az éjszakai lopózásoknak és természetesen a szívet melengető első tábori szerelemnek.
Egy résztvevő így emlékszik a táborra:"Délután megérkeztünk a tábor helyszínére és ismerkedő játékokat játszottunk. A többi napokban különféle játékok voltak, több csapatépítő de egyéni is. A táborvezetőkkel nagyon jól lehetett egyezni, még üzletbe is elvittek. Szabadidőnk annyi volt, hogy kipihenjük magunkat. Minden este a gyertyáknál elgondolkoztunk és fel elevenítettük magunkban azt a napot. Az utolsó nap volt a legnehezebb, mert akkor volt a búcsú."
A személyiségről valahányszor és valahányan megkísérelnek beszélni, annyiféleképpen teszik a maguk ismeretei és az addig felépített rendszerek mentén. Mi Deményházán ez alatt a hét alatt többnyire arra összpontosítottunk, hogy a személyiség (még ha néha csak önmagához is viszonyítjuk) nagyon sok összetevőből áll össze nagyon sokféleképpen, időigényesen, valamint arra, hogy ezzel a sokféleséggel kölcsönhatásban van a közösség, a kapcsolatok, a kommunikáció,(stb) a tükörvilág amiben állandó oda-vissza hatások érvényesülnek. Ebben a hetes szerveződésben helye lett annak, hogy ÉN, mint individuum, ugyanakkor ÉN, mint felelős társ a MI-ben. A gyerekeknek alakulniuk kellett és alkalmazkodniuk a néha vicces, máskor komolyabb felhívásokhoz: volt, aki életében először mosogatott és ez nem is volt rossz, hiszen rövidesen már önkéntesen vállalta ezt. Szó volt érzelmekről, értékekről, bizalomról, helyenként érvényesülhettek a rejtettebb személyes képességek, helye volt a szabadidős feltöltődésnek, lazulásnak, a tábortűz izgalmának, az éjszakai lopózásoknak és természetesen a szívet melengető első tábori szerelemnek.
A tábort keresztény szellemiségben, lehetőségünk és meggyőződésünk szerint egyetemes értékek mentén igyekeztünk szervezni, vezetni: a mi szándékunk jóindulatú és pozitív irányú példának készült.. Ahol ez nem volt érzékelhető, vagy sántított, ott nagy valószínűséggel mi magunknak is dolgunk van.
Hála legyen a Jó Istennek és minden résztvevőnek, velünk együtt gondolkodónak ezért az együttlétért, hogy gyümölcsöző legyen és folytatása legyen!
Képeket itt lehet megtekinteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése