Korán kelni,
Zimankós reggelenként egy-egy pozsgás arc mellett elhaladva biccenteni, őszinte mosollyal rákacsintani…,
Néha látszólag céltalan sétálni,
Egyszerre hallgatni kifele és befele,
Gyakran mély levegőt venni,
Látni a díszes semmi mögött a szeretetre való sóvárgást,
Hallani az éltető muzsikát még a riasztóhangok, zakatolás, szmog és lökdösődés közepette is,
Gyakran nézni fölfele és mesét szőni a felhők táncáról,
Gyerekgrimaszra bátran válaszolni grimasszal,
Akarni szeretni és utazni,
Merni és kíváncsinak lenni,
Kacagni és meglepődni,
Megütközni és felállni,
Szabadon mondani:”igen-nem”,
Kezet fogni-ölelkezni,
Gyertyát gyújtani,
Szemlélni a faleveleket,
Játszani a széllel,
Másnak szolgálva elfáradni és ezzel együtt örülni,
Bújócskázni a Nappal,
Beszélgetni nénikékkel a piacon,
Időnként elajándékozni személyes, kedvelt tárgyakat, holmikat a környezetemből,
Játszani a habokkal,
Fogadni a múzsát, alkotni és ki-be járni az alkotás és önmagam között
Alkotni és újraalkotni világot a szobámban, a lépcsőházban, az udvaron, az utcán, a hivatalban, a kocsmában, a távolban,…a szívemben,
Naponta tenni rejtetten is és többet tenni, mint gondolni vagy mondani,
Lassan kortyolgatni a forró kávét vagy teát és minden egyes korty után mondani: „-Eeee!”,
Szívbe helyezni egy ima-félét és hagyni-segíteni azt felnőni, önállósulni,
Elnyúlni a füvön,
Egyszerű ritmusokat, dallamokat énekelni,
Kérdezni és hallgatni a természetet,
Elbarangolni környező falvakba,
Hintázni, csúszkálni,
Elkenni kézzel a festéket,
Felkapaszkodni a hegycsúcsra és kitárni a karjaimat,
Nappal éberen ténykedni, éjszaka édesen álmodni,
Bármikor bármire készen lenni és
egyszer majd MEGérkezni.
