tücsökélet

Korán kelni,

Zimankós reggelenként egy-egy pozsgás arc mellett elhaladva biccenteni, őszinte mosollyal rákacsintani…,

Néha látszólag céltalan sétálni,

Egyszerre hallgatni kifele és befele,

Gyakran mély levegőt venni,

Látni a díszes semmi mögött a szeretetre való sóvárgást,

Hallani az éltető muzsikát még a riasztóhangok, zakatolás, szmog és lökdösődés közepette is,

Gyakran nézni fölfele és mesét szőni a felhők táncáról,

Gyerekgrimaszra bátran válaszolni grimasszal,

Akarni szeretni és utazni,

Merni és kíváncsinak lenni,

Kacagni és meglepődni,

Megütközni és felállni,

Szabadon mondani:”igen-nem”,

Kezet fogni-ölelkezni,

Gyertyát gyújtani,

Szemlélni a faleveleket,

Játszani a széllel,

Másnak szolgálva elfáradni és ezzel együtt örülni,

Bújócskázni a Nappal,

Beszélgetni nénikékkel a piacon,

Időnként elajándékozni személyes, kedvelt tárgyakat, holmikat a környezetemből,

Játszani a habokkal,

Fogadni a múzsát, alkotni és ki-be járni az alkotás és önmagam között

Alkotni és újraalkotni világot a szobámban, a lépcsőházban, az udvaron, az utcán, a hivatalban, a kocsmában, a távolban,…a szívemben,

Naponta tenni rejtetten is és többet tenni, mint gondolni vagy mondani,

Lassan kortyolgatni a forró kávét vagy teát és minden egyes korty után mondani: „-Eeee!”,

Szívbe helyezni egy ima-félét és hagyni-segíteni azt felnőni, önállósulni,

Elnyúlni a füvön,

Egyszerű ritmusokat, dallamokat énekelni,

Kérdezni és hallgatni a természetet,

Elbarangolni környező falvakba,

Hintázni, csúszkálni,

Elkenni kézzel a festéket,

Felkapaszkodni a hegycsúcsra és kitárni a karjaimat,

Nappal éberen ténykedni, éjszaka édesen álmodni,

Bármikor bármire készen lenni és

egyszer majd MEGérkezni.