Mt 11, 2-11
A kiáltott szó immár a végtelenbe szállt, minden bíbort öltött bánat, eddig rejtőzködő lázadás és hálátlanság immár fájó megadással de erőtlen hever a kereszt előtt. Egy elszánt szikra három fény-süveget hív életre a várakozó viaszoszlopok koronáján.
A pusztába vonult éjszakára tiszta Ég pirkad és én állok kitárt karokkal: a mosoly arcomon közeledted tükröződése, a könnyek mélyen lemostak minden rendezetlenséget és a repedezett kemény szívet meglágyították.
Az Ég megilletődve harmatoz elrévedt lelkemre nosza-csöppet: milyen puha a virradat az elkínzott, kinőtt sötétség után!
Milyen jó hagyni magam tisztára mosdatni a növekvő Fény által!
Milyen jó a hűvösnek tetsző mégis felüdítő hajnalba törülközni annyi bánat, sóhaj után.
Milyen különös, hogy pontosan a szabadságvágy vezetett rabságba!
Milyen különös, hogy mindenütt kutakodtam, csak magamban nem eveztem elég mélyre!
Milyen egyszerű most minden, milyen csend van és rend!
Kacagva-kergetőzve gyerekek szaladnak ki örömtől csillogó szememen és ezt nem akarom magamban tartani.
Állok a kis ösvényen, úttá szélesítem azt, nem egyedül teszem, nem is csak magamért és néha meg-meg pillantalak a járás végén, ahogyan lassan közeledsz…Az ösvény egyszerre van kívül és belül, az ünnep a megürült szívbe ver gyökeret.
"Legyetek hát türelemmel, testvérek, az Úr eljöveteléig! Lám, a földműves türelemmel vár a föld drága termésére, míg a korai és a késői eső meg nem érkezik. Legyetek türelemmel ti is, erősítsétek meg szíveteket, mert az Úr eljövetelének ideje közel van! Testvérek, ne panaszkodjatok egymásra, nehogy ítéletet vonjatok magatokra. Nézzétek, a bíró már az ajtóban van. Testvérek, a szenvedés elviselésében és a kitartó türelemben vegyetek példát a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Boldognak mondjuk azokat, akik hűségesen kitartanak."
Jak 5, 7-10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése